Ugrás a fő tartalomra

Egy emlékmű avatás margójára

Az ember életében mindig vannak olyan emlékezetes pillanatok, amelyek számára valamilyen okból meghatározóak. Számomra ilyen volt 2017. március 19-e amikor jelen lehettem gróf Esterházy János pogrányi emlékművének leleplezésénél. Esterházy János, a gróf, a felvidéki politikus, Zobor-vidék híres szülötte egy olyan ízig-vérig MAGYAR ember, akinek gondolatai és tevékenysége meghaladta azt a kort amiben élt. Szerencsére napjainkra eljutottunk odáig, hogy neve szerepel a magyar történelem könyvekben és munkássága egyre szélesebb körben válik ismertté.


Azonban hiába vagyunk lassan 13 éve tagja az Európai Uniónak Szlovákiával karöltve, mégis problémákat okoz, hogy szülőföldjén a Zobor-vidéken emléket állíthassanak a helyiek az emlékére. Érthetetlen okokból ugyanis Esterházy a mai napig háborús bűnösnek számít Szlovákiában. Háborús bűnösnek az az ember, aki egyetlen pozsonyi képviselőként nem szavazta meg a zsidók deportálását, aki lengyel menekülteket bújtatott saját birtokán, vagy zsidó családoknak nyújtott menedéket. Ezekért a tevékenységeiért a náci titkosrendőrség, a Gestapo elfogatóparancsot adott ki ellene és mikor a német megszállást a szovjet követte, egyedüli egykori képviselőként őt fogták el és vitték Szibériába. 



Sajnos rehabilitációja a mai napig nem történt meg, de a Zoboralján ma is élő maroknyi magyarság igyekszik mindent megtenni, hogy emlékét méltóképp megtartsa. Ennek egyik fontos eseménye volt a pogrányi emlékhely felavatása a falu központjában, háttérben azzal a templommal, ahol egykoron maga Esterházy is sokat megfordult.




Bízom benne, hogy az ilyen összetartozást segítő emlékhelyek száma a zoboraljaiaknak is köszönhetően szaporodni fog a Kárpát-medencében és a helyiek, ahogyan a pogrányiak magukénak fogják érezni őket.

Megjegyzések